Mi az a pszichológia?

Lukács Panka:

Lukács Panka vagyok, sport- és iskolapszichológus. Amikor 2016-ban elkezdtem az ELTE-n pszichológiát hallgatni, a filmekben látott, klasszikus, rendelőben dolgozó szakember képét láttam magam előtt. A klinikai pszichológiát választottam a mesterképzésen szakirányomnak, és főként pszichiátriai osztályokon töltöttem a gyakorlataimat. Mellette a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány önkéntese voltam, ahol rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, és felismertem, milyen fontos a bajban lévő gyerekek mellé állni. Pályakezdőként az iskolai közeg vonzott, negyedik éve dolgozom egy budapesti intézményben iskolapszichológusként, néha számomra is meglepő, de töretlen lelkesedéssel. A sportpszichológiával pedig az egyetem utolsó évében találkoztam egy terepgyakorlat alkalmával, és annyira megfogott, hogy miután 2021-ben megszereztem az MA diplomám, rögtön jelentkeztem a Testnevelési Egyetem és az ELTE közös szakképzésére, így 2023 óra sportpszichológusi képesítéssel is rendelkezem. Az iskolában megkereső diákok, pedagógusok, szülők mellett így főként versenysportoló fiatalokkal dolgozom együtt. Szintén fontos kiegészítő állomása a pályámnak a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság és Apor Vilmos Katolikus Főiskola közös újmédia pedagógia képzése, amit idén tavasszal végeztem el, és a meglévő pszichológiai tudásom mellett immár Net coach-ként is segítek a gyerekeknek, kollégáknak, szülőknek eligazodni a média és a digitális tudatosság útvesztőiben. A pszichológia igen izgalmas, és viszonylag friss területeivel foglalkozni, főként pályakezdőként bőven tartogat magában kihívásokat. Ahogy telik az idő, kezdem egyre inkább felismerni, mennyire fontos ezekhez a megfelelő szakmai támogatás és a sokszor, de jogosan hangoztatott önismeret, amik nélkül sokkal nehezebben boldogulnék. Elgondolkodtam párszor azon is, megéri-e több mindenben tevékenykedni egyszerre a pszichológiám belül, de valahogy pont erre a “sokmindenre” van szükségem. Sőt, pont azt szeretem a szakmámban, hogy nem kell választanom, sőt, a különböző területek szépen összefonódnak, és csoda módon balanszban tartanak.

Hegyi Zsuzsi:

Hegyi Zsuzsi vagyok, 27 éves, pszichológus és edző. Sok kisebb véletlen vezetett odáig, hogy a pszichológia szakot választottam a gimnázium után, ez egyáltalán nem volt egy előre eltervezett döntés, ugyanis világ életemben inkább rocksztár akartam lenni.
Az alapképzést az ELTE-n végeztem, a mesterképzést pedig a Pázmányon, fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia specializáción. Azzal ugyanis már az egyetemen is tisztában voltam, hogy gyerekekkel szeretnék majd főként foglalkozni. Ez azóta is erősen meghatározza a munkámat, foglalkoztam sokáig autista gyerekekkel egy alapítványnál, évekig iskolapszichológusként dolgoztam, illetve egy gyermekotthonban is tevékenykedtem, mint pszichológus, ráadásul a magán eseteim nagy része is gyermekekből és családjaikból áll.
10 éve dolgozom síoktatóként, ezen a vonalon is főként gyermekekkel, illetve speciális igényű személyekkel, mozgássérültekkel, látássérültekkel, különböző fogyatékossággal élőkkel foglalkozom. Nagyon fontos számomra a sport, hiszek benne, hogy elképesztő hatással lehet a fizikális egészségünk mellett a mentális és pszichológiai jóllétünkre is. Igyekszem tehát vegyíteni a testmozgást és a pszichológiát minden munkám során.
Második éve írok heti rendszerességgel a Mindset Pszichológia szaklapnak cikkeket a pszichológia legkülönbözőbb témáiban. Az elmúlt években pedig elkezdtem az ELTE-n a gyógypedagógia szakot, hogy még több oldalról, még szélesebb látókörből láthassak rá a hozzám járó gyerekekre, illetve szintén ezen elv mentén elvégeztem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság net-coach képzését és a TSMT terapeuta képzést.
Az szeretem a pszichológiában, hogy - amint azt az én eddigi utam is mutatja - rengeteg lehetősége van az embernek. Megszámlálhatatlan képzés, módszer és megközelítés közül válogathatunk. Egy folyton fejlődő területről van szó, amely számos embert segíthet hozzá ahhoz, hogy boldogabban élhesse az életét. Hiszen végtére is egy segítő szakmáról van szó, amely a maga nehézségei mellett számos módon megmutatja, hogy az élet szép és mi magunk pedig képesek vagyunk a fejlődésre. Éppen ezért bizonyos értelemben úgy gondolom, hogy mégis sikerült elérnem a célomat: a pszichológusok ugyanis mind rocksztárok!